Mi is az a Káli Éden?
Gyermekkorom java itt történt, nyaranta Óbudáról elutaztunk a másik világba, mely Pálköve volt a Balaton-felvidéken. Itt mindig elfelejtettem írni olvasni és csak a természet uralmába hagytam magam ringatni.
Nyaraltam-e és lábam lógattam hónapokig? Családom gondoskodott mindenféle impulzusról, ami a gyereket érinthette pozitívan, ezeket azóta is őrzöm; legyen az a virágok ültetése, a gyógynövények hasznosítása, sütés-főzés, történetek a múltból vagy balatoni ismeretek.
A nyüzsgés és utazás sosem hagyott nyugton, már kisiskolás korom óta érdekelnek más életek, felfedezni valók. Félre értés ne essék, nem a pipálós turista fajához tartozom, aki megnézi a főbb nevezetességeket, csinál pár képet, majd tovább áll. Stoppolás, különféle emberek megismerése, kicsit portugálként élni, vagy Izlandon járni a lávaföldet, saját határaim feszegetése, mert hiszen minden érdekel. Biciklitúrákba vágni, vagy zuhanyozni egy vízesésben, mert nem létezik lehetetlen. Komfortzónámból kimozdulni és ebben is szépséget keresni talán időpocsékolásnak tűnik, ám lelki gazdagságot ad, melyet örökre megtarthatok.
Ezen a tájon nehéz olyan dolgot mondani, amiből ne ispirálódhatnék ezáltal ihletet kapva az írásra. Hiszem, hogy elég ügyességgel és kreativitással a semmiből gyönyörű várat lehet építeni. (ebből van egy csúnyább verzió is ) Lehet naivság, de legalább boldogság. Nem biztos, hogy világunkban a naivság oly nagy vakság … sokszor inkább tudatos is.
Folyton nyitott szemmel járni a világban, figyelve az apróságokra és azt felemelni. Talán azt mondhatom, sok kirándulásban-utazásban volt részem, rengeteg élményt hordozok, de úgy érzem még mindig csak töredékét osztottam meg környezetemmel akár szóban, akár írásban. Szeretek az apró momentumoknak nagy jelentőséget nyilvánítani, átvitt, más világba repülni a földtől elrugaszkodva, de mégis szarkasztikusan a valóságról írni és annak gyönyörűségeiről. Ezeket a gondolatokat nem tartom feltétlen szükségesnek, hogy a hétköznapokban megosszam társaimmal, hiszen ahogy tanultuk is, a beszélgetések nagy részét saját magunkkal folytatjuk le, de ez még nem a bolondság jelei, mielőtt bárki magára ismerne. Tehát így vagyok én is ezzel a belső monológgal, amik nap mint nap megfordulnak agyam bugyraiban, mégis kerekebbnek érzem, amint leírom és kiadhatom magamból. Valószínűleg ez is a pszichológia egy részét képezi. A történetek során szeretek nyers természetről írni és szembeállítani a meztelen valósággal azokat. Ezek akár az emberiség vagy a mai rendszer iróniája is lehet, egy Káli-medencei naplementével párhuzamba hozva.
A Káli Éden a Balaton-felvidék szeretetéről, mindennapjairól téli-tavaszi-nyári-őszi életről, élményekről és persze a hűn szeretett natúráról szól. Néha olyan szemléletből, ami az egyszerű strandolónak újdonság lehet, míg a túrázónak éden. Legfőbb kincse és központja számomra a Káli-medence, ahol szinte más világba csöppen a látogató és felhagy néhány percre a hétköznapi mókuskerékkel.
Szerencsére egyre többen vagyunk, akik egyet értünk a Balaton egész éves létében, mind turisztikai, mind élhetőség és lehetőségek szempontjából. A Káli Éden otthont ad a régió sokszínűségének fenntartásához, vágyat kelt a balatoni desztinációk meglátogatására az emberekben, előnybe részesíti az őszi-téli-tavaszi szezonokat. A hitetlenkedőket féltékennyé teszi, a hívőket gazdagabbá és boldoggá. A blog jelentéseket ad néhány aktuális eseményről, túrákról, ízekről, élményekről és persze képzettársításokról.
Az oldalon helyet kapott a „messzi földön” fül is, hiszen az utazás fő motivumként jelenik meg a blogon. Ezáltal külföldi élményekről is beszámolok, amik életem részét képezték és képezik a mai napig.
Köszönet illeti Orbán Péter balatoni fotográfust, akinek képei teszik látványossá az irományom, ám saját művek is előfordulnak a sorok között, a táj felfedezésekben, hiszen olyan helyek és élmények tárulnak elém a társaságában, amik rabul ejtenek folyton és folyton. A közösen átélt momentumok megvitatásában is párra leltem benne egyszerre. Ezek mind-mind különlegessé teszik közös létünk itt a Balaton-felvidéken.
U.I. Büszke vagyok az olvasóimra, hogy visszaigazolásaikkal „értő fülekre lelhetek bennük”.
Káli Éden blog
Kovács Fanni