~Levél a lankákról~

Otthonomul választottam a Balaton-felvidéket és nem eresztem. Neszek és titkok bújnak meg e változatos vidéken az öreg Pannonnak derekán. Gyerekkorom java itt történt, lelkem ide húzott vissza, a balatoni édenbe.

A geológia és földtudomány vulkanikus vidékként tartja számon, hiszen tűzhányók formálták a látképet. A kicsúcsosodó tanúhegyek le sem tagadhatják vulkáni elődjüket. A hegyekre felkirándulva bazaltos talajon lépkedünk, légiesen könnyű köveken.

E dombok erdejeiben egyszer csak óriás kőboltozatok magasodnak felénk és figyelik léptünk, mintha csak a vulkán őrzői lennének, a bazaltorgonák azok. Máshol kőtörmelékek zúdulnak a hegyoldalon, és ha szemfülesek vagyunk, talán előbújnak a bakkecskék, akik bátran járják a zord kőzuhatagot.

A hegyekről leereszkedve már elő-előbukkannak a présházak és szőlők. A vidék minden időszakát érdemes megfigyelni, hiszen a zugában kincs rejlik. Ősszel nagy a sürgés-forgás, száradó falevél és must illat terjeng. Meleg színben pompáznak a dűlők, ahová be-becsillan a felmelegítő utolsó napfénycsóva. Jó ilyenkor összegyűlni, csípős reggeleken szüretelni. Almás, szilvás pitét melegében habzsolni, mustot kortyolni, nagyokat nevetni.

Télen elcsendül a vidék és begubózva, pattogó tűz mellett kortyoljuk az ősszel eltett nedűket. Borvacsorákra vagyunk hivatalosak, termelői vásárokra és baráti beszélgetésekre. A bor, mint a vidék motívuma nem hiányozhat sehonnan sem. Legyen az Badacsonyi Olaszrizling melynek aromái őszbe repítenek, vagy egy Kéknyelű, amiben benne van a vulkáni tüzesség s képzeletben bazalton lépkedünk. Fehérben mutatkoznak a szőlőtáblák, s ha az égiek és a szőlősgazda is úgy akarja, egy utolsó szüretre sor kerül. Ilyenkor a fagyos szőlőszemekből kiválik a nyári virágok illata, néha mogyoró, őszi gesztenye sejlik zamatából, nosztalgiázunk.
Majd délután felmászunk egy dűlőre vagy a sziklákra és megnézzük, hogyan festi melegre az eget e fagyos napokon a naplemente.

Tavaszra újra ébred a természet és örülünk a zsenge illatoknak, vakít a fény és bevilágít a szőlősorokba. A pihenő után újult erővel nézünk neki a munkának és reményekkel ruházzuk fel a tőkéket. Támogatjuk, etetjük, bíztatjuk, mint gyermekeinket. Lassan megjelennek a szőlővirágok, s álomba ringatva ontják az illatot, mely Édesanyám parfümére emlékeztet. Hamar kötődnek a szőlőszemek és kialakul a termés, jöhetnek a napsütéses órák és az izzasztó melegek, izgatottan várjuk, hogy beérjenek.

Nyárestéken sétálunk a sorok között és bogarak repkednek arcunkra. Szőlőlevelek között átsejlik a lemenő napsugarak fénye és mi kortyolunk egyet poharunkból, szummázva hogy a napnak mindjárt vége.
Nyári dzsemborik várnak és barátok látogatnak- nevetünk. Gasztronómia csúcsosodik ki a hegyek pincéiben és messze száll az illata, csalogatja a hedonistákat, akik bort kóstolnak. Lefutunk a hegyről és felfrissülünk a nagy tónak vizében, fürdik a lelkünk.

Majd újra vénül a nyár és felerősödnek a színek, ősz illat terjeng az erdőkben. Lépteink alatt falevelek hevernek s megyünk a szőlőbe, hiszen újra itt a szüret.

Így telnek az évek a Balaton-felvidéken.

Fotó: Orbán Péter

Megosztom: