Ilyenkor májusban már igazi nyári illat tombol a szántóföldeken, erdős nagy területeken.
Jó néha megállni és csodálni egy picit. Beleszippantani az igazi szépségbe, mely nem csonkítja pénztárcánkat. A boldogsághormon így szabadul fel, higgyétek el.
Legyen az búza, pipacs, szőlő vagy csak vetetlen egyszerű gazos terület, mindenhol találni valami apró csodát.

Ezúttal a Pécselyi-medencében csalinkáztunk kacskaringós utakon. A nap besütött az ablakon és nevettünk… szépek voltunk. Örültünk a táj szépségének és egymásnak, hogy ott vagyunk, ahol lenni szeretnénk, hogy ezt az érzést nem adnánk semmiért. Megálltunk Barnag egyik búzamezején, de persze nem csak ennyi volt. Napsugár, erdő, virágos mező, madárcsicsergés, bogárciripelés, a virágzás parfümös esszenciája és persze zöld illat, még ha nincs is ilyen.
Gazdagok vagyunk és hálásak, remélem, mindenki érti ezt az elfogultságot 😉

 

Képek rólam: Orbán Péter
Természetfotók: saját képek- ui. amikor a valóság és elképzelés egybekél…

Megosztom: