Azt hiszed nincs ilyen? Pedig de!

Van egy weboldal, ami egy elég jó ötletből született, minden tisztelet a kitalálójának.

Önkéntesként dolgozol egy farmon a mindennapi munkálatokba segítesz be, családnál vigyázol a gyerekekre, besegítesz a házimunkába, szakmai ismereteiddel bővíted a vendéglátód tudását, házat segítesz építeni, nyelvórákat adsz és még sorolhatnám, hostelben segítesz a munkában s ezekért szállást és étkezést kapsz. Ez a Workaway.

Ahhoz, hogy böngéssz a hostok között nem kell sem bejelentkezz, sem előfizetned. Hidd el kedvet kapsz az utazásra… Persze ez az utazás nem csak láblógatásról szól majd, hanem értékteremtésről, közös jóért teszel, megismersz egy kultúrát, szokásokat, költségmentesen nyelvet tanulhatsz, taníthatod a környezeted, Világot láthatsz és közben barátokat szerzel bárhol, ahol csak szeretnél, ez a Workaway.

Persze az odajutást/utazást magadnak kell fedezned, azonban, ha arra már előteremtetted a kis zsebpénzed, már nem sok mindenre kell, hogy költs majd.

Ugyanakkor gondolkodhatsz másképp is. Esetleg képeznéd még magad, de nincs időd és pénzed sincs fedezni a költségeket?  Keress magadnak egy szakembert, aki például jó a webdesing-ban vagy fotográfiában, ami szükséges lehet a munkádhoz- mindeközben nyelvet is gyakorolhatsz. Ennek a költsége annyi, hogy Te vendégül látod ingyen és bérmentve a megfelelő személyt.

Szerintem megéri, főleg, ha szeretsz ismerkedni, nyitott vagy Te is a másikra.

Amit nem szabad elfelejteni, hogy az ambíció kölcsönös. Aki hozzád érkezik, vagy épp Te érkezel valakihez, mindkettőtöknek vannak elvárásaitok terveitek a másikkal szemben. Ezt nem szabad elfelejteni.

Célunk volt, hogy…

Találjunk Spanyolországban egy olyan helyet, ahol a barátom fotográfus-média ismereteivel segítheti a vendéglátót, s ezt kamatoztathatja (tehát ő is tanul e kapcsán valamit), míg én Spanyolul szeretnék megtanulni elsősorban, hogy levizsgázhassak majd, s végre meglegyen a teljes diplomám. Mellette szeretek főzőcskézni, szocializálódni, utazni és ide-oda menni, esetleg újat tanulni, meg persze turisztikai témában szívesen segítek, hiszen végtére ez a szakmám…

Milyen vendéglátót találtunk?

Észak Spanyolország- Cantábriában Javi és Annie nevelik a 8 éves Timót, aki 3 nyelvet beszél és nem mellesleg egy kis zenei tehetség vagyis „kis zseni”.

Javi fotós-videós, leginkább esküvőket videóz, van fotólaborja a pincében és fotóstúdiója is (itt aztán áttörő élményt kaptunk), Javi videó vágáshoz keresett maga mellé egy hozzáértőt.

Annie hárfaművész és angolt tanít. Minden nap gyakorol és csodálatos a hárfa hangzása, a ház minden zugába elérnek a dallamok. Annienek a házimunkában, kertmunkálatokban, bevásárlásban lehet segíteni, ebédet főzni és egy héten egyszer takarítani.

A munka nem a túldolgoztatásról szól, hanem besegítésről a mindennapokban az életükbe. Általában reggel 9-től délután 2-ig dolgozunk.

Mivel a célom a spanyol nyelv elsajátítása és miután a családdal leginkább angolul kommunikálunk, ezért segítettek szerezni nekem egy társalkodó lányt, Vanessát, aki szintén örül egy kis angol nyelvgyakorlásnak, csak úgy, mint én a spanyol nyelvnek. Azóta már van még egy nyelvgyakorló hölgyemény is, aki örömmel ül velem össze beszélgetni a közös jóért.

Annie és Javi szívesen vonnak be minket családjuk és barátaik táraságába, mindig felajánlják segítségüket bármiben és nem engedik, hogy vásároljunk, majd ők azt megveszik-, mondják.

Amióta itt vagyunk, a barátom, Peti eléggé belemerült a szakmába Javival. Amellett, hogy videót vág egyre ügyesebben, éppen ő tanítja Javit tájfotózni. Szóval, ha eltervezik, akkor korán kelnek és mennek a tengerhez fotózni a napkeltében vagy este csillagvadászásra.

Én (talán mondhatom) jókat főzök, próbálok mindenki kedvében járni. Pakolászom, takarítok, rendezgetek, eljárok bevásárolni, ami szükséges és találkozom a társalkodó partnereimmel, akár csak egy francia Uri hölgy…

Ezek mellett elég nagy szabadságunk is van, hiszen a délutánok és a hétvégék szabadok nagyrészt, úgyhogy van idő felfedezni mindenfele a legjobb, legszebb helyeket.

Csodálatosak és igen változatosak itt a tengerpartok, nem lehet abbahagyni, mindig csak arra vágyunk, hogy mehessünk. ( …a magyar mindig a tengerhez fog vágyni…)

Persze néha jó csak a közeli bárba beülni és beszélgetni, kicsit magunkba lenni. Egy sör, két tapas, jó társaság, mi kell még?

Hogyan utaztunk ide, és meddig tervezünk maradni?

November 22-én indultunk Balatonról autóval, hiszen úgy gondoltuk a fotózáshoz és az időközbeni helyváltoztatáshoz, a felszerelések megutaztatásához és a szabadságérzetünkhöz jól jön, ha velünk van a kiskocsi… 4 napig utaztunk, Szlovénián, Olaszországon, Franciaországon és végül Spanyolországon keresztül. Direkt terveztük a megállókat, hogy magunkhoz vegyünk néhány élményt és világot lássunk, fényképezhessünk. A szállásaink nem voltak igazán megtervezve pontosan hol aludjunk, mindig előző nap vagy még aznap foglaltuk le az apartmant és mindenképp Airbnb– keresztül. Itt nem csak, hogy olcsón találunk apartmant privát fürdővel esetleg reggelivel, hanem találkozunk a helyiekkel és néhány szót tudunk velük váltani. Mindenhol élménydús fogadtatásban volt részünk.

Körülbelül áprilisig tervezünk Spanyolországban maradni és nem csak ennél a családnál gondoltuk, hogy végig leszünk. Rengeteg környékbeli host található még az oldalon, akik mást és mást ajánlanak. Ám ők nagyon passzolnak a mi attitűdünkhöz.

Felmerülhetnek még azok a kérdések, hogy;
honnan van nekünk erre időnk? Miből utazunk? Ezek nem dolgoznak?

Nos, én felmondtam az előző munkahelyemen, másra vágyom és tényleg fontosnak gondolom a nyelvtanulást. Valamennyit összegyűjtöttem, hogy biztonságban érezzem magam anyagilag, de persze tudjuk, hamar elmegy a pénz, pont ezért választottuk ezt az utazási formát.

Peti fotográfus-vállalkozó, kötetlen a munkaideje. Megkeresései továbbra is vannak.

Esetleg olyanokat gondoljak, hogy ez csak elvesztegetett idő… de miből is?

Peti 32, én 25 és nem hajt a tatár…

Máris ezer gondolatunk van, mihez értenénk még és mennyi lehetőségünk van a tudásunkkal, tapasztalatainkkal. Ráadásul, ha egy innovatív és kreatív környezetben vagy, ők aztán nem hagynak csüggedni semmiben.

Például írom ezt az élményt és szívesen osztom meg, hiszen biztosra veszem, sokan gondolkodnak ilyen frusztráló dolgokon. A Világ túl nagy ahhoz, hogy ne használjuk ki és csak szenvedjünk, s azon gondolkodjunk hol is leszek 5-10 év múlva. Vajon eleget teszek-e majd a társadalmi elvárásoknak? Lesz-e jól fizető állásom és ha lesz is, utána lesz-e annyi pénzem, hogy majd esküvőre költsek, lakást vásároljak és családot alapítsak? Kinek mi a fontos. Társadalmi elvárások, vagy amire igazán vágysz legbelül, hogy megismerd azt, ami körülötted van az igazi szín tiszta jelent és környezeted. Nem pedig a kreált közeget (ez esetben az emberek gondolatai, véleménye). Olyan régóta jár a fejemben a kérdés, mit már több mindenkivel firtattunk és beszélgettünk át éjszakákat, az úgy hangzik;

Mi a normális?

Fontos kérdés ez. Nagyon szubjektív. Jó, ha ehhez a kérdéshez nyitott vagy és toleráns esetleg egy kis empátia is szorult beléd. Sokat lehet rajta gondolkodni/beszélgetni, de végére az egód (ez esetben, pozitív értelemben) fog győzedelmeskedni, ami nem egy rossz dolog, bármire is jutsz. A választ az elvárások és kötelezettségek másíthatják meg és persze az, hogy mennyire adsz ezekre.

Sokan mondhatják, hogy más közegből, jönnek nem adottak a lehetőségek. A lehetőségek mindig adottak, csak ki kell próbálni.

Utazzatok és boldoguljatok!

Megosztom: