Tavaly hallottam először Naplementetúráról az Istvándy Birtok szervezésében. Már régóta vágytam ellátogatni e különleges programra, hiszen tényleg nem mindennapi!
Többször jártam már a Tóti-hegyen, ahol csodás panorámát lehet szemügyre venni a rövid ám meredek út után. Ezt a hegyet tényleg meg kell mászni, túrázók előnyben, fájós lábúak hátrányban, de nem lehetetlen…

Az út nagyja előtt felvesszük az Istvándy féle mannákat, boros poharak, szóda, rozé, pogácsák. Elosztogatjuk egymás között, ki mit vigyen, s mint serpák nekivágunk a hegynek.

A túra különlegessége az, ami fent vár minket a hegytetőn; a csodálatos körpanorámától eláll a szavunk, igaz még csak lihegünk így nincs is, de egyszerűen hihetetlen a táj látvány szépsége.Kövi Szabolcs fuvolaművész pedig már ott vár minket, nekünk pedig csak le kell heveredni és bort inni, szőlőlevet szürcsölni egy kis pogácsával, s csodálni a tájat a hozzá tökéletesen illő relaxációs zenével.

Szinte természetfilmbe csöppenünk, amikor megszólítja Szabolcs az egyik fúvós hangszert. Közben lassan nyugszik a nap, s színesedik a vidék. A napfény átsüt a fák lombjain, minden meleg és kerek hangulattá változik. Van min mélázni…, ám szummázva büszkeség járja át szívem, hogy itt élhetek e csodás tájon. Össze-össze nézünk a többi vendéggel, akikkel néhány perc alatt összekovácsolt hangulatot teremtettünk.  Mindenkinek kiül az arcára, hogy kilépett a mókuskerékből s áthatja a zene és táj, na meg az ízek. Megszűnik minden luxus és komforthiány szervezetünkből, nem számít semmi, csak a lét és a jelen.

Azt hiszem mindannyian különlegesnek érezhettük magunkat, hiszen valami olyan érzés volt, mint ha csak minket tisztelt volna meg a táj e gyönyörű naplementével és persze Szabolcs a zenéjével.

Szabolcs szinte szárnyalt és egybekélt a természettel, különleges művész. Őszintén megvallva, nem sűrűn hallgatom a műfajt, azonban be kell látnom igazán illik a természethez és persze az égi tájhoz zenéje.

Aki egy kicsit kizökkenne a hétköznapokból, annak garantált, a Naplementetúra kielégülést hoz majd.

Fotó: Orbán Péter

Megosztom: