Túllátni a szürke felhőkön. Ez ám a nem mindegy…, mostanság a szürke több árnyalatát is láthattuk az elmúlt napokban. Igen, ez nem igazán buzdít nagy kirándulásokra, sem túl felemelő jókedvre, de ennél okosabbak vagyunk és bízunk folyton abban, hogy így is találunk szépet. Lehet nehezebb meglátni, de akarni kell és örülni az apróságoknak is.Tehát most egy kicsit túlléptük Veszprém-megye határát és a Keszthelyi-fennsík felé vettük az irányt, Lesencetomajra. Ez még mindig a Balaton-felvidéki Nemzeti park területe, biztosra veszem, hogy a nagy balatoni nyaralások közepette ez a kis vidék sem kap annyi figyelmet, mint amennyit megérdemelne. Hangulatos lankás-szőlős domokkal megáldott és nagy meglepetésre a Balaton is felbukkan a panorámában. A dombok erezete pont a Balatonra fezetik a szemet, tökéletes.Továbbhaladva, Vállus zsákfaluba értünk. Itt már igazán havas volt minden. Földútra érve már csak hó volt egészen végig az erdőben.
Senkivel sem találkoztunk, csak néhány madárkával, akik vígan csipegették a vadaknak kiszórt élelmet. A hó bokáig ért, még jó, hogy túracipőt húztunk. Minenhol fehérség, ki gondolná, hogy alig pár kilóméterre , akkora hó van a hegyekben, mint Ausztriában. Kedvünk lett volna szánkózni, vagy a sífutással próbálkozni, de hát nem hoztunk magunkkal ilyen eszközöket, viszont érdemes lett volna. Aki még megszánkózatná a gyerekeket vagy csak külföldre vágyik a havas hegyekbe, annak tűzoltásképp ez igen kielégítő élmény lehet.Az erdő tele van magaslesekkel, azonban egy vaddal sem találkoztunk. A a fehér csend, békesség, friss tiszta természet “szigetére” érkeztünk, kicsit kilépve a civilizációból.
Ilyenkor nem számít semmi, csak a természet és mi.

Fotó: Orbán Péter

 

Megosztom: