Bortúra a Badacsonyon

Karácsony másnapján épp egy rokoncsalád sem érkezett hozzánk vendégségbe, így úgy döntöttünk, mozoghatnánk egy picit a természetben. Kisgyerek koromban mindig is vártam a havazást az adventi hangulathoz és nem utolsó sorban karácsony napjára és ha nem úgy alakult az időjárás, hogy gyermeki naívságomnak kedvezzen, hát igen csak csalódott voltam. Kijelenthettem, hogy fekete karácsonyunk van. Azonban ez már elillant, és meg tudom látni a szépet egyre kisebb dolgokban is, mint hogy karácsonykor verőfényes napsütés kísérjen egész nap, míg tart a Nap és még új ünnepi hangulatot is fogalmazzon meg bennem.A Szegedy Róza háznál parkoltunk le kis autónkkal, ahol nem mi voltunk az egyetlen parkolók. Borosüvegünket felkészítettük az útra a hegy nedűjével, hiszen mégis csak ünnep van. Ahogy elindultunk felfelé, rögtön egy uzsonnázó családba botlottunk, akik gyönyörű kilátás mellett élvezték a karácsonyi étkeket, miközben kutyusuk vakkantva hívta volna őket játszani. Már az elején lenyűgöző a panoráma a Balatonra és a környező településekre, de nekünk ez nem volt elég, tovább folytattuk egészségmegőrző túránkat.Felfele menet egyre bazaltosabb, egyre lépcsőzetesebb kövekre léptünk. Ahogy földrajz órán tanulhattuk, a tanúhegyek bővelkednek a bazaltban és kápráztatnak el bennünket orgonáikkal. Nem csak a nagy bazaltorgonák és kúpok találhatóak meg, hanem sok apróbb lépcső is, mely nem látszik ki teljes egészében a növényzet miatt, azonban megmászva hihetetlen tájak tárulnak elénk, ha veszünk hozzá egy kis bátorságot a megmászásukra. A hegyre felérve, tovább bandukolunk az erdő belsejébe, ahol vad pata nyomokra lehetünk figyelmesek és hogy a fakopács micsoda munkákba fogott egy két bogárka miatt a fákba .Rövid séta után, megérkezünk a Ranolder kereszthez, mely egyben kilátó pont, hatalmas kereszt a Badacsony szőlői felett, mely őrzi a hegy zamatát. Itt már igazán süt a nap, szemünk könnye kicsordul, tükröződik a nagy vízfelület víz-ég újra egybekél. Nem sokáig ragyog így a Nap, hamar alábbnyugszik, így mi is indulóra vesszük. A hegyről lejövet mi is leülünk a már megüresedett pihenőhelyre és csodáljuk a tájat, azt ami annyi emléket őríz, amit úgy szeretünk télen, hidegen, kopasz növényzettel, csendesen lenyugodva is.

Túratársak: Herczeg János Pál (Dödi) és Orbán Péter
Fotók: Orbán Péter

Megosztom: