Régebben, amikor még csak nyaralóként tekintettem az őszi-téli Balatonra, rideg, kihalt és undok gondolatok törtek rám, hiszen azt gondoltam megáll az élet és unalmas a nyári szezonon kívül e vidéken tartózkodni.

Azonban az idő múlásával egyre közelebb került hozzám a természet, emellett mindig is szerettem a szépet, emiatt köszönet illeti nagyszüleimet, akik összeeszkábálták a kis pálkövei nyaralót és sok időt szenteltek szeretett unokájuk lélekkultúrájának fejlődésére. Minél több helyre kirándultunk el a közeli falukban, annál inkább azt éreztem, hogy én is a részese szeretnék lenni ennek a gyönyörűségnek.
Imádtam megpillantani Tapolcára menet a Káli-medencéből az általam hívott ’cici hegyeket’ a Gulács-, és Tóti-hegyeket. Később azt is megtanultam, hogy ezek vulkanikus tanúhegyek, melyek a régmúlt Pannon-tengerből kinőtt vulkánok idejéről tanúskodnak, ez aztán a földtörténelem… Közben az érettségi után, valami oknál fogva elvágyódást éreztem otthonról és Veszprém megyében folytattam tanulmányaimat.
Iskolám mindig is nagy figyelmet szentelt a Balaton sorsára, fejlődésére, fenntarthatóságára. Turisztikai kampányokat és programokat szervezett, melyek csak hozzásegítettek e vidék szeretetéről való megbizonyosodásban.

Az általam szeretett tájtól többször is távol kerültem, hiszen az utazás, a távoli helyek felfedezése, a nagy világ, más kultúrák megismerése nyugtalanított és ambicionált messzi kalandozásokra. Mindeközben folyton hiányzott szerelmetes tájam a Balaton-felvidék. Majd egy balatoni nyáron megtaláltam lelkem megértőjét, aki szintén e vidék szerelmese és lakosa, fényképeivel és egyedi látásmódjával örökíti meg a táj jellegzetességeit.Azóta e vidék nagy részét bejártuk együtt, megmutatta a kedvenc titkos szirteket és hegyeket, futottunk a naplemente elébe vagy épp villámvadászatra éjszaka, ürgefogócskázás Tihanyban vagy a Kornyi-tónál, büszke biciklizések hegyre fel- hegyről le, megállunk egy picit és látom, hogy a napsugarak épp a szőlő leveleken keresztül sütnek le hozzánk, mily gyönyörű…épp, hogy szemembe szökött a könny, máris gurulunk le a Csobáncról, mert mi a Káli-medencéből néznénk inkább a naplementét.. Így megy ez az év minden szakában, úgy mint, télen a csipkebogyót, tavasszal az epret, nyáron a barackot, ősszel pedig a szőlőt szeretem.Otthonommá fogadtam e balatoni vidéket és nem eresztem…
Már ősz van és színesedik a táj, a turisták már csak elvétve bukkannak fel, bár a Nyitott Balaton akciók és programok által egyre több szezon utáni eseményeken vesznek részt. A turisták e kis száma azonban most megtekintheti a balatoni tájat színpompás öltözékben csupa meleg árnyalatokkal tarkítva. Kicsit lelassul az élet, van időnk újra mélázni a természetben. Újra alkotni támad kedvem…

Fotók: http://peterorban.hu & Káli Éden
Facebook: OPhoto – Peter Orban Photography

Megosztom: