Káli-medence

A kis fa, mi egyedül áll a medence közepén, oly magányosan azt hinnénk…

Koránt sem gondolom, hogy rossz sorsa lenne annak, ki e táj szívében gyökerezik és hallja minden mozdulatát.

Megéli a természet minden mozzanatát; melengető szellőjét, sokszínű gigantikus felhők vonulatait, melengetik a napsugarak, mik már-már megérintik ágait. Néha pásztor pihen meg terebélyes lombjai alatt, s a bégetők szólítják meg a középpontban. A kis fa, talán nem is tudja mily nagy és értékes élete van..

Messziről csak az látja meg, ki képes átadni magát a természet csöndjének. A csendes szemlélő most igazán más világba csöppen, szinte félelem járja át testét. Hirtelen megtorpan és eszébe jut az igazi érték, mely nem az urban világ adta luxus és kényelem, sem pedig mindennapos szükségletek.

Megérinti az ősi érzés ami mindenkiben lakozik. Tiszta érzések lepik el lelkét és körül ölelik. Csupán ennyit tud adni a Káli vidék, de csak azoknak, kik eljárnak a természet pszichológusához…

Megosztom: